a minap szembesültem olyan dologgal, amit általában ha autós témára kerül a sor, mindenki elnyom magában. Legalábbis a férfiak. Legtöbb esetben mikor mesélsz a hétköznapi verdádról, vagy szóba jön csupán, a beszélgetőtárs nem fűz kommentárt hozzá/helyesel/rátesz egy lapáttal, amikor ecseteled saját vasadat. De ma nem ez történt... mondanom sem kell, hogy nővel "tárgyaltam"...
Felajánlottam, hogy vegye meg dízel rönómat, ami patent állapotban van, csak én unom is, meg nagyon vágyok az újra... Tettem mindezt olyan megfontolásból, hogy főnökasszonyom 13 éves Opel corsája (amibe nincs szervo se) úgy néz ki mégis "kOp el"..haha.. Mondom neki, te vedd meg az enyémet, keveset eszik, zsír állapotban van, kényelmes, és balblabla... és a válasz/reakció akár a jeges víz a makkodon...: "hülyevagy, egy szar rönót??? az nem kocsi, basszus...." úúúúúúúúúúú....úúúúúúhhhhh... szuuuszaaa... erre én: talán a gumiból és hulladékfémből álló 13 éves bevásárlókocsid jobb? "hátjólvan basszus, akkoris... a rönó nem kocsi..." Ez volt az a pont, ahol ha további reflektálást produkálok, akkor kirúgnak... Inkább halkan megjegyeztem, hogy "reggel munka előtt beugorjak érted? enyém még jó..."
